Átkelés a 7 Kapun - A célok célja

ॐ Az Ösvény sárban kezdődik, a csúcsa pedig a Nirvána dicső fényébe vész.

Ez a 7 kapu átvezet a túlsó partra.

Minden kapunak arany kulcsa van, amely megnyitja annak szárnyait.

1. Kapu - Dána: a könyörületesség és a halhatatlan szeretet kulcsa.

Mielőtt a legelső kaput megközelíthetnéd, meg kell tanulnod elválasztani testedet elmédtől, eloszlatni az árnyékot és az örökkévalóban élni. Ezért élned és lélegzened kell mindenben, amint minden, amit látsz, benned lélegzik; érezned kell, hogy e mindenben lakozol, a minden pedig az Énben. Egységtudatod kell, hogy legyen.

Ne engedd, hogy elméd érzékeid játszótere legyen.

Ne válaszd el létedet a Léttől és a többiektől, hanem egyesítsd a tengert a cseppel és a cseppet a tengerrel. Így teljes összhangban leszel minden élővel.

Légy készen arra, hogy a dharmának (egyéni életfeladatodnak) a hajlíthatatan törvénynek megfelelj, amelynek hangja első, kezdeti lépésednél megkérdezi Tőled:

„Betöltötted-e valamennyi törvényt, óh magasztos reményű? Egybehangoltad-e szívedet és elmédet az egész emberiség nagy szívével és elméjével?”

Miként a szent folyó zúgása, amelyben a természet minden hangja visszhangra lel, úgy visszhangozza annak szíve, aki a folyamba akar lépni, mindazt a sóhajt és gondolatot, ami az élők világából jön.

“Hozzáhangoltad-e lényedet az emberiség nagy szenvedéseihez, óh világosság jelöltje? Igen?... Akkor beléphetsz. De mielőtt a szenvedések nehéz ösvényére lépnél, előbb ismerd meg utad kelepcéit.”

“Előre! - hiszen elhoztad a kulcsot: biztonságban vagy.”

2. Kapu - Shíla: a szó és tett összhangjának kulcsa, az a kulcs, amely egyensúlyban tartja az okot az okozattal és kizárja az újabb karmikus hatásokat.

A második kapu útja is zöldelő, de meredek és hegyre kanyarodik, igen, fel egészen a szirtes oromra. Szürke ködök ülnek zordon és sziklás magaslatain és minden sötét odafent. Útját folytatva a remény dala mind halkabban hangzik a zarándok szívében. Kétség fogja el; léptei bizonytalanok lesznek.

Őrizkedj ettől, óh jelölt; őrizkedj e félelemtől, amely úgy terpeszkedik, mint az éjféli denevér nesztelen, fekete szárnya Lelked holdfénye és a messze távolban derengő nagy célod között.

A félelem, óh tanítvány, megöli az akaratot és meggátolja a cselekvést. A Shíla erénye nélkül a zarándok megbotlik és karmikus kavicsok élei sebzik fel a lábát a sziklás úton.

Biztosan állj a lábadon, óh jelölt. Kshánti illatában füröszd lelkedet; mert így hívják a kaput, amelyhez most közeledsz, az állhatatosság és türelem kapuját.

Óvakodja remegéstől, A félelem leheletétől Kshánti kulcsán rozsda támad: a rozsdás kulcs pedig nem nyitja a zárat.

Minél előbbre jutsz, annál több szakadék tátong lábad előtt. A felfelé vezető ösvényt egyetlen tűz világítja meg - a szívben égő bátorság lángja. Minél bátrabb vagy, annál többet érsz el. Minél inkább félsz, annál inkább halványul a láng, pedig csak ez vezethet. Mert amint a magas hegytetőn a kialvó nap sugarát sötét éj követi, úgy van ez a szív világosságával is. Ha ez kialszik, fenyegető, sötét árnyék fog szívedből az Ösvényre hullani, és a rémülettől gyökeret ver a lábad.

Őrízkedj, tanítvány, e halált-hozó árnyéktól! A Szellemből jövő világosság nem hatolhat át az alsó lélek sötétségén, amíg csak el nem tűnt onnan minden önző gondolat, amíg csak a zarándok így nem szól.

“Lemondottam e múlékony alakról; leromboltam az okot; árnyékaim, mint okozatok, többé nem létezhetnek.”

Mert most megindult az utolsó nagy harc, a végső küzdelem a felsőbb és az alsóbb én között.

Nézd, maga a csatatér is beleveszett a nagy harcba és nincs többé.

3. Kapu - Kshánti: a szelíd türelem, amelyet semmi sem zavarhat meg.

Ha egyszer áthaladtál Kshánti kapuján, megtetted a harmadik lépést: tested a rabszolgád lett. Most készülj a negyedikre, a kísértések kapujára, amely a belső embert csalja tőrbe.

Mielőtt e célt megközelítenéd, mielőtt kezedet a negyedik kapu kilincsére tennéd, uralkodnod kell minden, benned végbemenő mentális változáson és le kell győznöd a gondolatbenyomások hadát, amelyek ravaszul és cselt vetve, kéretlenül lelked ragyogó szentélyébe kúsznak.

Ha nem akarsz általuk elpusztulni, akkor tedd ártalmatlanná saját teremtményeidet, gondolataid gyermekeit, akik láthatatlanul, megfoghatatlanul ott rajzanak az emberiség körül, mint utódai és örökösei az embernek és földi szerzeményeinek.

Tanulmányoznod kell a látszólag teljes ürességét és a látszólag üres teljességét. Óh bátor törekvő, tekints mélyen szíved kútjába és felelj:

“Ismered-e az Én erőit, óh külső árnyékok szemlélője?”

Ha nem, úgy veszve vagy.

Mert a negyedik ösvényen a szenvedély, vagy a vágy legkisebb szellője is meg fogja zavarni a lélek tiszta fehér falain ragyogó állandó fényt. A Mája (a földi lét és az alsóbb síkok illúziója) csalóka ajándékai utáni vágy, vagy sajnálat legkisebb hulláma antahkarana útján - amely Szellemed és éned között az érzékeléseknek, ahamkára (Az Én-ség érzete. Az elkülönült lét illúziója) durva felkeltőnek országútja - egy villám cikázásához hasonló röpke gondolat eljátszatja veled három díjadat, a megszolgált díjaidat, annak az eredményét, hogy áthaladtál az első három kapun.

4. Kapu - Virága: a közöny az örömmel és a fájdalommal szemben, az illúzió legyőzése, csak az igazság látása.

Szigorú és követelő Virága erénye. Ha útján mester akarsz lenni, az eddiginél sokkal mentesebben kell tartanod elmédet és érzékeléseidet a gyilkos tevékenységtől.

El kell telned tiszta álajával, egyesülnöd kell a természet Lélek-gondolatával. Azzal eggyéválva legyőzhetetlen vagy; attól elszakadva szamvriti-nek (a két igazság közül az, amelyik minden dolognak bemutatja csalóka természetét, vagy ürességét), minden világi csalódás forrásának játszóterévé leszel.

Az emberben minden mulandó, csak álaja (az egyetemes lélek) tiszta, fényes lényege örök. Az ember az ő kristálysugara, belülről szeplőtelen fénysugár, a durva külszínen pedig anyagi porhüvely. Ez a sugár életed irányítója, valódi Éned, a figyelő és hallgatag gondolkodó, alsóbb éned áldozata. Lelkedet nem sértheti más, csak tévelygő tested; ellenőrizd és hajtsd uralmad alá mindkettőt és biztonságban leszel, miközben áthaladsz a közeledő „egyensúly kapuján”.

Tarts ki szilárdan! A középső kapuhoz közeledsz most, a fájdalom kapujához, amelynek tízezer kelepcéje van.

Légy ura gondolataidnak, óh tökéletességre törekvő, ha küszöbén át akarsz haladni.

Légy ura lelkednek, óh, a halhatatlan igazságok keresője, ha el akarod érni a célt.

Lélektekintetedet szegezd az egyetlen tiszta fényre, a ragaszkodástól mentes fényre és használd arany kulcsodat.

A terhes feladatot elvégezted, munkád nemsokára véget ér.

Eltávolítottad szívedből a szennyezést és az kivérzett a tisztátalan vágyaktól.

Magasra építsd a falat, amely a szent szigeten körülzár, a gátat, amely megvédi elmédet a gőgtől és az önelégültségtől, ha sikeres vállalkozásodra gondolsz.

Lelked hasonlítson az érett mangóhoz: mint annak pompás, aranyló húsa, oly puha és édes legyen mások fájdalmával szemben és kemény, mint e gyümölcs magja, saját fájdalmaiddal és szenvedéseiddel szemben, óh jólét és nyomorúság győztese.

Keményítsd meg Lelkedet éned csapdáival szemben; szerezd meg neki a „Gyémánt-Lélek” nevet.

Mert amiként a föld dobogó szívének mélyébe temetett gyémánt sohasem sugározhat vissza földi fényeket, olyan legyen elméd és lelked; dzsnyáná-márgában (tudásban) elmerülve Mája (a földi lét és az alacsonyabb síkok illúziója) látszat-birodalmából semmit sem szabad visszatükrözniük.

Amikor ezt az állapotot eléred, a kapuk, amelyeket az ösvényen még be kell venned, kitárják előtted szárnyaikat, hogy áthaladhass rajtuk és a természet leghatalmasabb erői sem állíthatnak meg utadon.

Akkor mestere leszel a hétszeres Ösvénynek, de előbb nem, óh kimondhatatlan megpróbáltatások jelöltje.

Addig még sokkal nehezebb feladat vár rád: TELJES-GONDOLAT-nak kell érezned magad és mégis száműznöd kell lelkedből minden gondolatot.

Légy felkészülve és fogadd el idejében a figyelmeztetést. Ha próbálkoztál és kudarcot vallottál, óh rettenthetetlen harcos, ne veszítsd el azért bátorságodat: folytasd a harcot és támadj újra meg újra.

A rettenthetetlen hős, bár tátongó, nyílt sebéből csöpög az éltetadó drága vér, mégis megtámad ja az ellenséget, kikergeti erődjéből és legyőzi, mielőtt kilehelné lelkét. Hozzá hasonlóan cselekedjetek mindnyájan, akik elbuktok és szenvedtek. Lelketek erődjéből űzzétek el ellenségeiteket - a nagyravágyást, a haragot, a gyűlölséget és a vágynak még az árnyékát is.

Te, aki a felszabadulásáért harcolsz emlékezz, hogy minden balsiker eredmény, és minden kísérlet idővel elnyeri jutalmát. Szent csírák nőnek és bontakoznak ki észrevétlenül a lelkedben és száraik minden megpróbáltatásnál erősödnek; hajlanak, mint a nád, de sohasem törnek és soha meg nem semmisülnek. De amikor üt az óra, kivirágzanak

De ha felkészülten jöttél, ne félj.

Ezentúl utad nyílegyenesen visz át Virja kapuján, az ötödiken a hét közül.

5. Kapu - Virja: a rendületlen energia, amely a földi hazugságok sarából kiküzdi útját a mennyei igazsághoz.

Tudd meg, hogy az emberfölötti tudás és az elnyert deva-bölcsesség áramlását önmagadból, álaja (az egyetemes lélek) csatornájából más mederbe kell öntened.

Tiszta, friss vizét, tudd meg, aki a titkos ösvényen jársz, arra kell használni, hogy megédesítse az óceán keserű hullámait ezt az emberi könnyekből gyűlt hatalmas fájdalom-tengert .

6. Kapu - Dhjána: amelyhez tartozó kaput, ha egyszer megnyitod, elvezet az örök szat birodalmába és annak szüntelen szemlélete felé. A szat a létnél elvontabb, absztrakt létezés. Bölcsesség, Intelligencia és Üdvösség. Ez az ideális, tiszta, igazi esszenciád. A szat az egyetlen, örök és abszolút valóság és igazság. Minden más csak látszat és illúzió.

7. Kapu - Pradzsnyá: a kulcs ahhoz, ami az emberből Istent teremt.

Most hajtsd meg fejedet és jól figyelj, a könyörület beszél és így szól:

“Lehet-e üdvösség, amikor minden, ami él, szenvedni kénytelen? Légy te megváltva és halld az egész világ jaját?”

Most hallottad a mondottakat.

Feljutsz a hetedik fokra és átmégy a teljes tudás kapuján, de csak azért, hogy eljegyezd magad a szenvedéssel; ha tathágata akarsz lenni (aki elődeinek nyomdokaiban jár), kövesd elődeid nyomdokát, maradj önzetlen a vég nélküli végig.

Megvilágosodtál - válaszd meg utadat.

Nézd a keleti égboltot elárasztó szelíd fényt. A dicsőítés jegyében ég és föld egyesül. És a négyszeresen megnyilvánult erők, a lobogó tűz és az áramló víz, az illatos föld és a zúgó szél szerelmes éneke hallik.

Hallgasd! ... az aranyfény mérhetetlen örvényléséből, amelyben a Győztes fürdik, felzeng szavak nélkül a természet minden hangja, ezernyi módon hirdetve:

“Örvendezzetek. Egy zarándok visszatért a másik partról. Új Arhat született, ki sikeresen végigment az Egyéni Megváltás Nemes Ösvényén.”

Egy Arhat még abban az életében eléri a Nirvánát. Számára nincs halál utáni megszokott állapot, mert ez az ő szamádhija, a Nirvána minden üdvösségét élvezni.

A szamádhi jelentése: az az állapot, amikor a személy elveszíti minden individualitásról való tudatát - a sajátját sem kivéve - és a Mindenséggé válik, egyesül az Egyetemes Tudatossággal.

Részlet a Csend Hangja című könyvből, melynek írója: H. P. BLAVATSKY

Link

Béke legyen minden lénnyel.

Áldás mindenre, ami él.