Felszabadulás a vágyaktól (vágytalanság)

ॐ Szenvedésünk egyik legnagyobb okozója a vágy. Vágyunk dolgokra és amíg az nem teljesedik be, idegeskedünk, rosszul érezzük magunkat és türelmetlenek vagyunk. A vágyunk rabszolgájává válunk ilyenkor. Ha meg nem sikerül megvalósítani egy vágyunkat, akkor csalódottak és szomorúak leszünk, egyes esetekben mérgesek és idegesek is.

Annak érdekében, hogy elérjük a szabadságot és ne kelljen ilyen negatív érzéseket átélnünk, meg kell tanulnunk és gyakorolnunk kell a vágytalanságot. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól nem érdekel bennünket semmi. Képesnek kell lennünk arra, hogy akkor is boldogok legyünk ha beteljesedik egy óhajunk és akkor is, ha nem. Nem bölcs külső dolgoktól függnie boldogságunknak. Gondoljunk csak bele: tényleg ez lenne a helyes, külső tényezők kezébe adni boldogságunkat, kiszolgáltatva magunkat?

Meg kell tanulnunk saját boldogságunkat belülről biztosítani, mert az egy kiapadhatatlan forrása a pozitív érzéseinknek.

A titok abban rejlik, hogy nem szabad semmihez sem ragaszkodnunk. Ezt szemléletváltással és gyakorlattal lehet elérni. Az igazi bölcsesség abban a gondolatban rejlik, hogy itt a fizikai síkon minden csak átmeneti. Miért ragaszkodunk olyan dolgokhoz, melyek nem örök természetűek?

A vágyakhoz való ragaszkodás leküzdése az egyik első lépés szabadságunk elnyeréséhez. Gondoljunk csak bele: vágyunk valamire, de ugyanakkora boldogsággal elfogadjuk azt is, ha nem teljesül be. Ez a helyes hozzáállás a szabadság elnyeréséhez.

Figyeld meg mostantól magad mennyire ragaszkodsz a vágyaidhoz és ha úgy érzed, hogy ragaszkodsz azok megvalósulásához, tudatosítsd magadban, hogy Te valójában inkább a szabadságra vágysz és mindegy mi történik, Te akkor is rendben leszel.

A kérdés, amit fel kell tenned magad felé: Mi a fontosabb? A szabadság vagy a vágy? Ha a vágyat választod, az se gond, ez a Te döntésed, senki nem ítélkezhet feletted. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Egyszerűen csak késlelteted a lelki fejlődésedet. Tudd viszont, hogy így újból és újból visszaszületsz a Földre, mely tele van szenvedéssel, mert vágyaid ide kötnek. Megéri a vágy számodra a földi lét szenvedését? Ha az összes vágyad elmúlik minden földi dolog iránt, illetve ha az összes karmádat letudtad, szabaddá válsz, többé nem kell fizikai testben megszületned (csak ha szeretnéd) és eljutsz a buddhikus és nirvana síkokig. Többé már nem leszel ember, hanem a színtiszta lelked vagy és egyesülsz az Egyetemes Énnel, ugyanakkor individualitásod is megmarad. A transzendetális béke, nyugalom és boldogság dimenziójába lépsz és tudatod végtelenségig kitágul és rengeteg lehetőségeid lesznek a kibontakozásra.

Melyik legyen?

A vágy vagy ez?